CEEPUS - Közép-Európai Felsőoktatási Csereprogram
A CEEPUS (Central European Exchange Program for University Studies) közép-európai egyetemek számára létrehozott multilaterális alapú csereprogram. Karunk a Palacký Egyetem, Olomouc (Csehország) által koordinált "Idea of Europe in European culture, history and politics" programban vesz részt, melyet a Központi CEEPUS Iroda CIII-CZ-0029-07-1112 számú hálózatként jegyez.
Milyen volt?
Íme, néhány szóban, milyen CEEPUS ösztöndíjjal Közép-Európában.
Jagelló Egyetem, Krakkó, Lengyelország 2011/12-es tanév tavaszi féléve
A CEEPUS ösztöndíj keretében egy hónapot tölthettem el Krakkóban. Ennek az egy hónapnak a legfőbb tanulsága az volt, hogy legközelebb ennél csak több időre szabad Krakkóba jönni! De aki csak egyszer is volt már Krakkóban az tudja, hogy ez valóban így van. Az egy hónap rövidségét tekintve minden napot ki akartam használni amennyire csak lehet, és rendületlenül jártam a várost, ennek ellenére számtalan felfedezni való maradt még mindig, mely arra csábít, hogy mi hamarabb visszatérjek Krakkóba. Lengyel szakos vagyok és az ösztöndíjat azért pályáztam meg, hogy a készülő szakdolgozataimhoz további anyagokat gyűjtsek. Ez valóban sikerült is. Elsősorban a Jagelló könyvtárban kutattam. A könyvtárban tett első látogatásomat talán leginkább a bénázás kifejezés jellemzi, mindenesetre szórakoztató volt sokadszorra is eltévedni és a nagy olvasóterem helyett újra és újra a régi nyomtatványok között találni magam. Ugyanakkor ez Magyarországon is bármikor előfordulhatott volna. Persze másodjára már simán ment minden és nagyon sok hasznos anyagot találtam a munkámhoz. Ide kívánkozik még az a kulcs fontosságú információ is, hogy a könyvtár menzája az egyik legjobb a városban, talán a menza név nem is a legkifejezőbb rá. Az étlap a legendás lengyel „Bar Mleczny”-k kínálatát és stílusát hozza, azonban itt nem műanyagtányérban adják az ételt, az ízek fantasztikusak, az árak pedig még ennél is csodálatosabbak. A Bar Mleczny mindenesetre fontos lengyel szó. Szó szerint tejbárt jelent, valójában azonban olcsó étterem (tényleg nagyon olcsó!) lengyel ételekkel és gyakorlatilag a városban bárhol beléjük lehet botlani. Krakkóban érdemes még megkóstolni a zapiekankát, mely valójában melegszendvics, de nem akármilyen. Alap típusa a gombás-sajtos, de gyakorlatilag bármivel gazdagítják, és legalább 30-40 centi hosszú! A legjobbakat Kazimierzben, a Plac Nowyn lehet találni. Ez egy kicsit távolabb van a Főtértől, Krakkóban azonban szinte bárhová el lehet jutni gyalog is. Ha mégis villamosra vagy buszra szállnánk, a díjszabás idő alapú és a jegyárak jóval olcsóbbak és ésszerűbbek, mint nálunk. Szállást a Piast nevű kollégiumban kaptam, mely egyben hostelként is üzemel. Az ott dolgozók nagyon kedvesek és segítőkészek, bármilyen kérdésben tájékoztatást adnak és mindenki beszél angolul. Én azt kértem, hogy lengyelekkel lehessek egy szobában és nagyon jó döntésnek bizonyult. Két szobához tartozott egy közös előszoba és az abból nyíló fürdőszoba. Konyha a folyóson volt, felszerelése egy mosogatóból és két villanytűzhelyből állt. A kollégium nagy hiányossága a hűtőszekrény volt, de szerencsére az én lakótársaim beruháztak egy sajátra, így ezzel nekem nem volt problémám. A szobatársam egy magyar szakos lengyel lány volt. Habár mindketten jól beszéltünk angolul, mégis általában lengyelül és néha magyarul is beszélgettünk. Nagyon jó programokat csináltuk és sok lengyellel találkozhattam neki köszönhetően, többek között más magyar szakos lengyelekkel is és nagyon jó érzés volt látni milyen szeretettel és érdeklődéssel fordulnak a nyelvünk és a kultúránk felé. A CEEPUS szervezésével is nagyon meg voltam elégedve, minden világos és érthető volt, egyáltalán nem jellemezte a felesleges papírmunka. A kinti koordinátorom Natasza Styczyńska nagyon kedves, közvetlen és segítőkész volt, bármilyen problémával nyugodtan fordulhattam hozzá, egész kint létem alatt folyamatosan kapcsolatban voltunk. Természetesen egy ilyen beszámolóban a töredékét sem lehet leírni annak a számtalan benyomásnak, élménynek, ami kint ért. Vagyis annak, ami valójában szemlélet formáló hatású. Összefoglalóan csak azt tudom mondani, hogy mindenkinek nagyon ajánlom a CEEPUS programot és Krakkó városát is, mert életre szóló élményeket ad! /Vas Viktória/
St. Kliment Ohridski Egyetem, Szófia, Bulgária 2012. február
Szeretnél egyszerre öt nyelvet gyakorolni? Érdekel, vajon miért ismeri és használja mindenki az “Egészségedre” szót? Lenne kedved olcsóbban vásárolni? Kipróbálnád, milyen egy több, mint 500 fős családba tartozni? Ha bármelyikre igennel válaszoltál, akkor a TE (CEEPUS) helyed Szófiában van!
Spanyol, lengyel, észt, litván, lett, német, francia,
magyar, portugál, finn, örmény, török, skót, szlovák, és bolgár diákok lakják a
nem meglepő módon a „diákváros közepe”-ként elhíresült 8-as „blokk”-ot. A
reptérről körülbelül 15 perc alatt megközelíthető épület adott otthont szófiai
tartózkodásom alatt, és bár a kollégium nem a városközpontban helyezkedik el,
mégis minden fontosabb hely akár pár perc alatt elérhető innen– ráadásul közvetlen
járat visz az egyetemre is, ami igencsak megkönnyíti a bolgárul nem beszélő
diákok életét. Szófiának két fontosabb része van
a külföldi diákok szempontjából: az úgynevezett „Studentski Grad”, ami
vetekszik a legnagyobb budapesti kerületek méretével és minden, amire egy
diáknak szüksége lehet, megtalálható benne. Több, mint tíz menza étterem (Egy
menü, ami levest, főételt, és desszertet is tartalmaz, 1 leva 80 sztotinkába kerül, ami körülbelül 280
Ft
és finom! Mindig minimum 4-féle variációból választhatunk, de érdemes tudni,
hogy italt nem lehet kapni. Ezért érdemes magunkkal vinni, hiszen ki ne szomjazna
meg egy kiadós fogás alatt?). Fodrász (félhosszú haj vágása kb. 10 leva/1600Ft) kozmetikus, mosoda,
szépségszalon, fitness termek, rengeteg park, tenisz- és focipálya, ruhaboltok,
kiegészítőket áruló üzletek, bútorokat és konyhai felszereléseket árusító
boltok, szupermarketek, bowlingpáya, rengeteg féle étterem, pub és klub, ahova
napi (mondjuk inkább, esti) rendszerességgel jár szinte minden diák. Tulajonképp
ki sem kell mozdulni a vásárlás miatt, hiszen a kollégiumi épületek (blokkok)
többségének földszintjén kis élelmiszerbolt és étterem is található. Ez
igencsak kellemes élmény volt a –25 fokos hidegben. Szófia belvárosa
pedig egyenesen lenyűgöző: a rengeteg történelmi emlék kellemes sétával
elérhető az egyetemről, és a tájékozódás is könnyű, mert igaz a bolgár
diákoktól tanult mondás: „minden út a St. Kliment Ohridski Egyetemre vezet”.
Személy szerint sohasem tanultam bolgárul, sőt, a cirill írást sem tudom
elolvasni, mégis pár nap alatt megszoktam a jellegzetes betűket, és bár
percekbe telt, mégis el tudtam olvasni egypár feliratot. No, igen, a nyelv:
angolul a fiatalabb generáció tud, de nem igazán szeret beszélni. Az idősebbek
egyáltalán nem beszélnek szinte semmilyen idegen nyelvet (oroszul tudnak!), így
tanácsos legalább pár kifejezést a magunkévá tenni, mielőtt kimennénk
Bulgáriába, hiszen pillanatok alatt elnyerhetjük bizalmukat, ha látják,
legalább megpróbálunk bolgárul beszélni. Ugyanakkor a bolgárok igazán kedves,
segítőkész emberek, és akármennyire ijesztőnek tűnhet a megérkezés első pár
perce, a nyelvi gát egyáltalán nem akadály. Eszméletlenül sokféle gasztronómiai
élményben lesz része az embernek, akár olcsóbb, akár drágább éttermet választ
étkezésének helyszínéül: az ott „drágá”-nak mondott helyek nálunk amúgy az
olcsóbb kategóriába tartoznak. Az utazás taxival a legkönnyebb (ha 4 ember
utazik együtt, a centrumba már 1 leváért be lehet jutni!!), de jól kiépített
busz-, troli-, és metróhálózattal rendelkezik a város, így minden szempont
adott a gondtalan (diák)élethez. A családom egy részét és örök életre szóló
élményeket köszönhetek ennek az ösztöndíjnak, így csak annyit mondhatok:
Jelentkezzetek már ma, ha Ti is szeretnétek megtudni, mi is az a „сладък
живот”! /Tóth
Bori (rohadtmandarin
hotmail [dot] com)/
Palacký Egyetem, Olomouc, Csehország, 2011/12-es tanév tavaszi féléve
Talán ott érdemes kezdeni, hogy kiköltözésem előtt két héttel írtam az ottani kapcsolattartónak, hogy szeretném, ha cseh szobatársam lenne. Annak ellenére, hogy ez elég későn történt meg, gyakorlatilag az utolsó pillanatban, valahogy ezt is megoldották, külön már említenem sem kellett a beköltözésnél, hogy ilyen igényem van. Mert a külföldieket általában külföldiek mellé költöztetik mindenhol, ezzel pedig csak az a baj, hogy ha az embernek külföldi szobatársa van, akkor legfeljebb az angolja/németje/franciája fejlődik, ami ezzel a hozzáállással bárhol a világon megtörténhetne. A másik: a csehek nem cserediákok Csehországban, tehát nekik ott tényleg sokat kell tanulniuk, ebből következik, hogy ritkábban járnak a külföldi cserediákoknak szervezett partikba, és ezért nem esnek be az ajtón hajnali négykor, más kérdés, hogy tolerálták volna, ha ezt én csinálom. Ami az utazást illeti, két lehetőségről tudok, ebből inkább a vonatot választottam. Igaz, egyszer át kell szállni, de az még tűrhető. A kollégiumban nem igazán lepődtek meg, hogy egy nappal korábban érkeztem, mint ígértem. Hallottam már panaszt a csehekre, na a szobatársamra ebből egy sem volt igaz. A tolerancia, amivel ahhoz viszonyult, amit az anyanyelvével csináltam, hihetetlen volt, szinte tanítani lehetne. Egyébként is örülnek, ha az ember inkább csehül próbál velük beszélni, nehéz és kevesek által beszélt nyelvnek tartják a sajátjukat(jogosan), ezért duplán örülnek mindenkinek, akit érdekel. Az egyetem munkatársai és a kapcsolattartók rendkívül segítőkészek, annak ellenére, hogy láthatóan eléggé el voltak foglalva mindig. Igaz az, ami Magyarországon is, hogy egy kis megértéssel nagyon jól ki lehet velük jönni. Ezt annak ellenére mondom, hogy az adminisztráció a halálom. A kint töltött hónap alatt főleg a könyvtárra volt szükségem, bár a kintiek még a Tudományos Könyvtárba(Vědecká Knihovna) is be akartak szervezni, erre végül nem került sor. Az egyetem könyvtára egyébként jól felszerelt és könnyen kiismerhető. Az ott folytatott munkával kapcsolatban egyetlen tanárral konzultáltam, tulajdonképpen vele is a kinti kapcsolattartóknak hála, ez egyébként nagy hasznomra vált. Olomouc mint város egyébként szép, bizonyos szempontból szebb mint Prága, de ehhez figyelembe kell venni, hogy nem főváros, . Annak ellenére, hogy nem nagyváros, a helyiek sem lepődnek meg semmin. Az egyetemi kollégiumokban elég színes társaság van, azt hiszem csak skandinávokkal nem találkoztam. A cserediákoknak szervezett partik elég sűrűn vannak, amikor pedig nincsenek, akkor önszerveződő alapon jönnek létre a kollégiumokban, ritkán fordul elő, hogy a helyiek ebből problémát csinálnának, amíg ott voltam egy esetről sem hallottam. Egészébe véve tehát ajánlom Olomoucot, ahogy én tapasztaltam, egyaránt jók a feltételek cseh tanuláshoz, kutatáshoz, vagy a kettő közötti szabadidő eltöltéséhez :)
“A romák helyzete Szlovákiában és Közép-kelet Európában” c. tanulmányút 2011. december 5-10, Besztercebánya, Szlovákia
Lényegében meglehetősen elégedett voltam mindennel, örültem a pozitív meglepetéseknek, de a roma téma megoldásával kapcsolatban sajnos szkeptikus kell, hogy legyek. Bár jó példákat láttunk, a szlovák állam részéről elég nagy ellenállásba ütközik az integrálódási program, és ahogy Garamszentkereszt polgármestere fogalmazott: „Bárhogy igyekszünk, mindig lesznek olyanok, akiknek érdeke, hogy ezek az emberek soha ne integrálódjanak társadalmunkba.” /Bodnár Miklós/
Egy másik meghatározó élmény az volt, hogy a romakérdésről nem csak előadásokat hallgattunk, azaz nem csak beszéltünk, hanem elmentünk a konkrét helyekre, a telepekre, ahol találkozhattunk a kérdés alanyaival. Ez nagyon fontos volt, hiszen mindig lehet egy-egy kérdésről elvontan nagy szavakban beszélni, de ha az ember „kimegy terepre” akkor mindjárt tisztábban lát: állítom, hogy feleannyit nem értettünk volna meg a kérdésből, ha ezek a látogatások elmaradtak volna. /Müllner Jasper/
Palacký Egyetem, Olomouc, Csehország 2011/12-es tanév őszi féléve
Csehországba egyszer mindenképpen ki kell jutni, nehezebb, hogy vissza is kell jönni. Az pedig embere válogatja, hogy egy nagyvárosi atmoszféra járul hozzá szellemi és lelki fejlődéséhez, vagy esetleg egy olyan helyet választ magának, ahol éppenséggel el is felejtheti, hogy turista. Olomoucba egyedül kell érkezni. A kollégiumban pedig türelmesen megvárni, hogy a mindenre felkészült recepciós hölgyek kivel akarnak majd megviccelni, lehetőleg egy olyan pillanatban, amikor igazán nem számítana rá az ember. Kulcsot kapni, bérletet venni, először villamosozni, eltévedni, sokszor eltévedni. Először lehetőleg a Horní namestí közelében, és végigporoszkálni az épségben megmaradt, rendben tartott történelmen. Nem is csoda, hogy a kultúra itt így virágzik: telt színházak, mozik, múzeumok - igazán nehéz még jegyet is kapni. Ezt ugye egészen könnyen meg lehet szokni? Reggel kávét kavargatni a Haná-vidék szívében és Csehország második legrégebbi egyetemére járni, ahol egy perc alatt megszokható a vidéki emberközeliség. A Palacky Egyetem olyan változatos kurzuskínálattal áraszt el, aminek a harmadik hétre is nehezen lehet a végére jutni. Hamar csatlakozni lehet az egyetem diákéletéhez, nem kell bíbelődni a dokumentumokkal, a CEEPUS program nagyon megbízható és letisztult rendszerrel dolgozik.
Bécsi Egyetem, Ausztria, 2011/12-es tanév őszi féléve
Szeretnél külföldön tanulni, de nem szívesen utaznál túl messzire? Szeretnéd megtudni, milyen a legélhetőbbnek mondott fővárosban élni? Tanulmányaid mellett kulturális élményekkel is gazdagodnál? Ha legalább az egyik kérdésre igen a válaszod, Bécsben van a helyed!
A kiutazásod előtt érdemes minél hamarabb felkutatni a szálláslehetőségeket, ugyanis a kollégiumi férőhelyek nagyon gyorsan betelnek, az albérletek pedig jóval drágábbak. Én az ÖJAB Dr. Rudolf Kirchschläger (ld.:http://www.oejab.at/site/de/studierendejugend/studierendenwohnheime/wien/drrkirchschlaeger) házban laktam, amit csak ajánlani tudok, mivel közlekedés és látnivalók szempontjából is jó helyen fekszik, a többi kollégiumhoz képest alacsony áron kínálja a szobáit, jól felszerelt és nem utolsósorban különböző nemzetiségű diákokkal barátkozhatsz.
Amennyiben féléváthallgatásra pályáztál és kreditet kell szerezned a Bécsi Egyetemen, előzetesen a http://online.univie.ac.at/vlvz?extended=Y oldalon tájékozódhatsz az adott félévben indítani kívánt kurzusokról. Ha a némettudásodat nem érzed megfelelőnek vagy éppen az angolt szeretnéd fejleszteni, akkor angol nyelvű órák sokasága között válogathatsz.
Az Ausztriába érkező ösztöndíjasokat fogadó OeAD munkatársai nagyon segítőkészek, bármilyen kérdéssel fordulhattam hozzájuk. Különösen tetszett a Museumskarte akciójuk, mellyel több múzeumot is (pl. Kunsthistorische Museum) 2 hónapig ingyen látogathattam. Emellett többször szerveztek kirándulást az ösztöndíjasok számára, melyek előadásokkal egybekötött városlátogatások voltak. Ezeken kívül a CEEPUS-os diákok még több helyre eljuthattak, hiszen az OeAD-n keresztül az osztrák kormánytól kapott ösztöndíj bőven elegendő a kinti kiadások fedezésére, így az országon belüli utazásokra is. Az aktuális programokról, kulturális eseményekről, látnivalókról a www.wien.gv.at oldalon, illetve az egyetem honlapján (www.univie.ac.at ) lehet értesülni. Csak néhány hely, amit szerintem mindenképp meg kell nézni a Bécsben: Belvedere, Kunsthistorische Museum, Naturhistorische Museum, Heeresgeschichtliche Museum, MuseumsQuartier, Schönbrunn, Hofburg, Stadtpark, Volksgarten, Prater, Stephansplatz, Rathausplatz. Az őszi szemeszterben természetesen a városszerte felbukkanó karácsonyi vásárok megtekintése is kötelező, ahol osztrák finomságokat kóstolhatunk meg egy bögre forralt bor vagy puncs kíséretében, ami a nagy hidegben különösen jól esik. /Gyirmóthy Lilla/
Babes-Bolyai Egyetem, Kolozsvár, Románia, 2011/12-es tanév őszi féléve
Egy hónapot töltöttem Kolozsvárott a CEEPUS rövid távú mobilitási programjának keretében. Kolozsvárban és Lönhárt tanár úr vendégszeretetében nem kellett csalódnom. Bármikor, bármilyen problémám volt, azt sikerült közösen, záros határidőn belül megoldanunk, így sokat köszönhetek neki. Az ösztöndíj pénzügyi oldala is kielégítőnek bizonyult. Kolozsváron valamivel olcsóbb a mindennapi élet, mint Magyarországon, így a pénzből könyvvásárlásra és szórakozásra is jutott. Kintlétem elején szegedi egyetemistákat szállásoltak el a közelemben, akik nagyban megkönnyítették a mindennapjaimat. Valószínűleg ha csak egyedül lettem volna, nem sikerült volna ilyen jól ez az egy hónap, így viszont életre szóló élmény marad. Ezért arra bíztatok mindenkit, hogy jelentkezzenek Kolozsvárra, ahol rengetegen beszélnek magyarul, sok magyar szórakozóhely is van, a hivatalosabb helyeken pedig angolul el lehet boldogulni. Sőt, győzzék meg barátaikat is, hiszen ismerős társaságban igazán nagy élmény egy ilyen kaland. /Földi Bence, politológia/
